LÉLEK

Létezem és érzek, tehát ÉLEK!

Érzelmek

Az érzelmeket senkinek sem kell bemutatni, jönnek-mennek életünk során, testi érzeteket is kiváltanak, a tiszta gondolkodásunkat is befolyásolják, mindannyian ismerjük, átéljük őket.

Mégis, álljunk meg itt egy pillanatra!

Az érzelmek a lelkünkben fakadnak, talán ez sem vita tárgya. Ugyanakkor egy-egy érzelem a lényünk egészében ÉReZhető ELEMi rezgés, ami egy adott pillanatban, általában egy külső inger, vagy egy gondolat hatására megjelenik, majd – szakértők megfigyelései szerint – nagyjából tíz másodperc alatt kifut, ha szabadon hagyjuk, tehát elfogadjuk és megfigyeljük.

A Mindfullness technikája például ezen alapszik, de számos más terapeuta módszere is.
(Taglalhatnám a lehetőségeket, hogy mitől lesz több ez a tíz másodperc, vagy miféle nehézségek is rejlenek a szabad megélésben és a teljes elfogadásban, de ebbe most itt nem megyek bele.)

~~~~~~~

Vegyük át inkább néhány rövid példán keresztül, pontosan hova és hogyan is hatnak az érzelmek!

A testre gyakorolt hatásukat könnyen megértheted, ha arra gondolsz, mi történik, amikor nagy öröm ér (megnyersz valamit, vagy világbajnok lesz, akinek szurkolsz). A győzelem "magas rezgésű" érzelem, és hormonok szintjén mérhetően elárasztja a testet is energiával. Ilyenkor gyakran olyan erőlöketet kapunk, hogy felpattanunk ültünkből, vagy ugrálni kezdünk, de legalábbis ujjongunk egy kicsit a kezeinkkel. Ha megfigyeljük magunkat, számos izom megfeszül, a testünk legkülönfélébb pontjain.

Ezzel ellentétes hatást váltanak ki a "negatív" érzelmek, amiknek alacsony a rezgésük. Gondoljunk bármilyen rossz hírre, veszteségre vagy szomorúságra, testünk izmai máris elernyednek, tartásunk kicsit összeesik, és ha igazán odafigyelünk, még azt is megérezhetjük, ahogyan pillanatról pillanatra fogyatkozik az erőnk.

Az érzelmek tehát – akár tudatában vagyunk ennek, akár nem – folyamatosan hatnak testünk energia-állapotára.

(A kineziológia például elsősorban erre a tényre épül.)

A SZELLEM területre is erősen hatnak, hiszen a gondolatainkat is áthangolhatják, illetve gondolatokat generálhatnak, valamint a személyiség alakulását is nagymértékben befolyásolják.

~~~~~~~

Véleményem szerint bár manapság nem bánunk méltó módon az érzéseinkkel, és nehezen találjuk az arany középutat abban, hogy mennyi időt, energiát és figyelmet szenteljünk rájuk; a megoldás mégsem az érzelmek boncolgatásában rejlik, hanem elsősorban a LÉLEK struktúrájának és szerepének megértésében. Érdemes kiművelni magunkban az életutunk gyöngysorát, megismerni lelki olvasztótégelyünk transzformáló erejét, és visszatalálni magunkban a lelki szikránkhoz, az élet-magunkhoz, ami aztán fényével be tudja aranyozni az életünk valóságát is.

Lélekállapotok

Az érzelmek sokasága, ami fogantatásunk pillanatától kezdve színezi és formálja a lelkünk energiamezejét, lelkiállapotokat, vagy úgy is mondhatnánk, LÉLEK-ÁLLAPOTOKAT hoz létre. Persze, a lelkiállapot szót használjuk a köznyelvben, csak nem biztos, hogy mélyen értjük.

Az ÉRT-ELEM pedig nagyon fontos része a RENDSZERnek, de mivel ez inkább SZELLEM terület, ezzel is később foglalkozunk.

Lelkiállapot például az aggodalom; manapság számtalan lelket látok, aki ebben az állapotban éli a mindennapjait, s ezen belül igyekszik megélni örömet és bánatot, szerelmet és sérelmet.

Lelkiállapot az unalom is, ugyanúgy, ahogy a szorgalom vagy a nyug(od)alom. Igen, mind ALOM végű szavak – minden lelkiállapot körülírható ALOM végű szavakkal, ahogyan az érzelmek is ELEM végű szavakkal. (*Megértés Táblázata)

Ami itt nekünk az alapok lerakásához fontos, hogy a LÉLEK-ÁLLAPOT befolyásolja, hogy egy adott érzelmi elemet milyen intenzitással tudunk érzékelni, megélni – valójában hogy milyen szabadon tud a lelkünkben áramolni, s milyen mértékben képes azt kitölteni.

Gondolj csak bele, fájdalom állapotában sokkal intenzívebb egy sérelem, mint szorgalom állapotában. Utóbbinál könnyebben „átlépünk rajta”, s megyünk tovább a célunk felé. Vagy riadalom állapotában jóval sokkolóbb a félelem, mintha nyugalom állapotában jelentkezik. De a győzelem is édesebb, ha szorgalom állapotában vagyunk, mint ha bántalom vagy szánalom tölti ki a lelkünket.

~~~~~~~

Bízom abban, hogy ezek a magyar szavak elegendően érzékletesek ahhoz, hogy a lényeget megragadd, és egyelőre arra szeretnélek ösztönözni Téged, hogy az agyalás helyett a lelkedbe figyelést erősítsd.

Itt most a lényegi struktúra mélyebb megértésére szeretnék fókuszálni, ezért nézzük először ezt!

Szeretném már itt az elején leszögezni, hogy bármilyen állapotban is van a lelked, vagy bármilyen címkét is aggattak rá a pszichés leképeződésére, a lélek mindenhonnan képes feljebb emelkedni, és ha ismered a kulcsokat, képes leszel tartósan ott is maradni; illetve ha ismered a rendet, már nem olyan ijesztő „a gödör alja”.

Az igazán kellemetlen állapotoknál – főleg ha hosszú ideje fennáll – nagyobb és körültekintőbb munka szükséges, illetve (látni fogod), vannak mélységek, ahonnan már szükségszerű külső támogatás is, egy másik emberi lény segítsége. Egyedül valószínűleg nem fog menni, akárhány könyvet olvasol el, előadást hallgatsz meg, vagy módszernek válsz elméleti szakértőjévé.

Talán azt gondolhatod, hogy ez rossz hír, pedig szerintem a jó hír az, hogy a komoly mélypontok felett, tehát a lelked nagyrészében tökéletesen képes vagy az öngyógyító folyamataid beindítására. Bármilyen fájdalomból, szánalomból vagy siralomból képes vagy magadat felemelni; s ha most még esetleg nem is, képes vagy megtanulni ezt.

És most nézzük az alapstruktúrát! …

Három lélek-pillér

A lelkiállapotok mellett a léleknek is vannak alappillérei, számszerűen három. Ezek nagyon hasonlóak a lélekállapotokhoz, de ennek a három "fő tengelynek" az állapota az egész lényünkre, s azon keresztül a teljes külvilág felé viselt nézőpontunkra magas befolyással van.

Úgy is mondhatnánk, bármelyik lelkiállapotban vagyunk, ennek a három alappillérnek a minősége mindenütt jelen van, s meghatározza az önmagunkhoz és a mindenséghez való viszonyulásunkat, így minden megnyilvánulásunkat is.

Ezek valójában a lélek-energiánk alapvető forrásai.

BIZALOM pillér

A bizalom olyan alapvető adottság, melyet fogantatásunk pillanatától kezdve birtokolunk. A gyermekek veleszületett bizalmát Ősbizalom néven emlegetjük, s köztudott, hogy ez akkor még egy érzékeny, sérülékeny valami, ami a tapasztalások által forrja ki magát: megerősödik vagy megtörik.

Az önbizalom témája manapság rendkívüli hangsúlyt kap, de a szóban forgó BIZALOM nézőpontjából az önbizalom csak a felszín, mert leginkább a külvilág visszajelzéseiből és az életút alatt szerzett megtapasztalásokból kialakult szerep- és viselkedésminták vizsgálatáig terjed. (Van önbizalmam kiállni emberek elé, és előadást tartani egy általam jól ismert témában, mert a szüleimtől kaptam annyi figyelmet, amennyire szükségem volt, az iskolában is képes voltam szóban felelni, a középiskolában is kipróbáltam magam színpadon, és általános tapasztalatom, hogy az emberek figyelnek arra, amit mondok.)

A lélek alapvető pillére, egyfajta középpontja, a nagybetűs BIZALOM ennél sokkal több. Mélyebb és magasabb is. Mélyebb olyan értelemben, hogy az ÉN (személyiség + valódi önmagam együtt) irányába figyelve is képesek lehetünk olyan erőforrásokat találni, amik a negatív külső tapasztalások ellenére is, sokadszorra arra ösztönöznek bennünket, hogy újra megpróbáljunk valamit sikerre vinni; s magasabb olyan értelemben, amit sokan HIT-nek hívunk. BIZ-alommal és BIZ-onyossággal teli várakozás a világ felé, a mindenség felé, hogy megtalálom a helyem, mert van helyem, és beteljesíthetem az álmaimat, mert van helyük és létjogosultságuk a lelkem mélyéről fakadó vonzalmaknak.

Ez a BIZALOM alapja a BIZTONSÁG-érzetünknek is; s ilyenformán a lélek legfőbb erőforrása, legbelső pillére. Ezen keresztül kapcsolódunk az univerzális forrással, az Élettel vagy Istennel is. 

Ha ez jelentősen és sokat sérül, az idővel torzulásokat eredményez a lélekben (tehát az énképben is), minek következtében az életet és annak minden elemét egyre nehezebbnek és problémásabbnak érzékeljük, illetve egyre jobban magunkra zárulunk.

A TORZALOM, majd a BORZALOM ugyanennek a pillérnek a két "alsóbb" tartománya.

A TORZALOM állapotában már a bizalom sérült bennem annyit, hogy a lelkemhez és a valódi ÉN-emhez való viszonyulásom megváltozik, saját erőm és becsességem leértékelődik, s ezen keresztül a világhoz való hozzáállásom is komorabb színt ölt. "Nem támogat a világ, nincs benne helyem sem nekem, sem az értékrendemnek." Ekkor már téves összegzések köré kezdem bebástyázni magam, amik mindig felismerhetőek az általánosításokról és a minőségjelzőkről. "Az élet nehéz." "Az emberek önzőek." "Én szerencsétlen vagyok." "Engem senki nem ért meg." ...

Ezek a mondatok nem az elménkben születnek, ezek a tömör esszenciák a lelkünk mélyén rejlő sebek segélykiáltásai; így feloldani őket is csak a lélek irányába való közelítéssel lehet.

A BIZALOM pillér TORZALOM állapotában nagyon széles skálája megélhető a lélekállapotoknak, és meglátásom szerint a nyugati társadalom embere számos életterületével kapcsolatban a BIZALOM-pillér ezen tartományában éli meg a mindennapjait. Ezen belül is lehetünk egy adott helyzetben "jó" állapotban, lehetünk vidámak, buzgók vagy vágyban égőek. Ugyanakkor a torzult bizalom egy könnyen csúszóssá váló lejtő, ahol hamar a gödör alján találhatjuk magunkat, megbántottan, fájva és könnyekig összetörve. Ezek "alatt" létezik egyfajta biztonsági háló a lélekben (a TILALOM), az ÉN utolsó metsvára; tehetetlenség, belső bénultság, teljes elzárkózás; egy bizonyos téma teljes lefagyasztása. Amikor annyiszor éltem már meg egy adott életterületem egy adott vonzalmával kapcsolatban, hogy nem lehet, nem sikerül, hogy végleg berekesztem a próbálkozást. Egyszerűen már nem is érdekel! ... (Persze ha ez egy lelkem mélyéről fakadó "életcél", olyasmi, ami tényleg az ÉN UTAM, akkor valamikor újra szembe fog jönni, hogy foglalkozzak vele!)

Ha ezen a biztonsági hálón nem sikerül megállnom a lejtőn, akkor már valami komolyan széttörik a rendszeremben. Általában egy a rossz állapotunkban bennünket ért újabb (a dologhoz köthető) külső "negatív" hatásra következik be ez a szakadás, de (ritkábban) a saját önbüntető, önpusztító működéseink is "megoldhatják". Ekkor már nem csak a vágyott megélésem veszik el, hanem a lelkem is sérül. Az is gyakori, hogy halmozott helyzet áll már fenn ilyenkor, több életterületemen is kudarcokat vagy sikertelenségeket élek meg, és egyszer csak valami elpattan, nincs tovább. Úgy érzem, egy részem megsemmisült. Sokkot kaptam, egy darabot magamból vesztettem el... Valójában ilyenkor is én veszem magamra a veszteséget olymértékben, hogy az súlyosan megváltoztassa a magamról alkotott képet, de a lélekkel való egészséges kapcsolatom ezen a ponton megtörik. Elveszítem az álmodás, és a tiszta, lelkem mélyéről fakadó vonzódás képességét; elveszítem az önmagamba és a világba vetett hitemet, sérül a saját forrásommal való kapcsolatom. Ez a BIZALOM-pillér BORZALOM állapota, ahonnan már tényleg csak külső segítséggel lehet visszakapaszkodni, s ahol ritka, hogy a hozzánk közelállók képesek legyenek nekünk segíteni, mert a rossz állapotunkból adódó "antiszociális" viselkedésünkkel általában őket bántjuk leginkább.

Tapasztalataim szerint a legtöbb probléma ennek a lélek-energia minőségnek a megtöréséből gyökerezik, ezért célszerű minden lélekkel kapcsolatos munkát ennek a főpillérnek a vizsgálatával, tisztításával és gyógyításával megtámogatni.

Ugyanakkor itt szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy a lélek nem egészen úgy működik, mint a test! A lélek nem hal meg soha végérvényesen, így igazából nincs olyan sérülés, amiből idővel, odafigyeléssel és szeretettel ne lehetne meggyógyítani! Bármilyen lélekállapotból tudsz felfelé emelkedni! Az első lépés az, hogy tudatosítsd magadban, van megoldás, van kiút. Sokkal több vagy, mint az a fájdalom és sérelem, ami maga alá temetett! Keresd magadban a tiszta szándékot a felold(oz)ás megtalálására, és ott lesz az erő, amivel meg tudod lelni a segítséget és a válaszokat, amiket keresel.

NYUGALOM pillér

Ez a lélek-pillér egyfajta alaprezgésszint-mérőként, vagy alapvető útjelzőként is felfogható. Talán a legkönnyebben ezen a csatornán keresztül tudjuk felismerni, milyen állapotban is van éppen a lelkünk, és hol tartunk az önmegvalósítás egyetemes ösvényén.

NYUGALOM - IZGALOM - AGGODALOM - ÁRTALOM állapotokat képes felvenni.

A NYUGALOM feltételez egyfajta magabiztosságot és sikert. Akkor tudok a nyugalom állapotába kerülni egy adott életterületemen, ha a lelkem mélyéről fakadó vonzalmamat megfelelően megvalósítottam. Ha úgy érzem, a helyemen vagyok, rendben vagyok, és elvégeztem a dolgom, vagy legalábbis megtettem, amit most meg kellett. Ilyenkor megélem a sikert, a diadalom állapotát, majd végre hátradőlhetek. Ez az összegzés, letisztulás, lecsendesedés és feltöltődés ideje. Örömteli és teljes, mégis pihentető. Ez a NYUGALOM.

Sajnos manapság az IZGALOM állapotát túlértékeljük - talán azért is, mert könnyebb elérni, mint a felette (egészségesen utána) következő nyugalmat. Meglátásom szerint ezért is van, hogy sokan nagyon fáradtnak érzik magukat lelkileg, mert a nyugalom állapotáig ritkán jutnak el. Ha a cselekvéseid hiányállapotokból (vágyódásokból és szükségletekből) fakadnak, és nem egyfajta többletből, a lelked mélyéről fakadó vonzalmakból, akkor nem leszel képes igazán a nyugalom lélekállapotáig emelkedni. Ilyenkor ha a feladatot sikeresen is hajtod végre, a diadal megélése után nagyon valószínű, hogy megint egyfajta ürességet, hiányt találsz, amitől vagy az unalom állapotába süllyedsz, vagy ezt elkerülendő gyorsan kitalálsz valami új cselekvést, amivel újra izgalomba kerülhetsz. Addig, amíg van elég lélek-erőd a cselekvéshez...

Az IZGALOM állapota ugyanakkor több szempontból is értékes, és semmiképpen sem kihagyható a teremtés folyamatában! Az IZGALOM állapota aktivizálja az energiáinkat, felvillanyoz, élettel telít. Segíthet egy mélyebb lélekállapotból feljebb emelkedni. Arra érdemes ennél az állapotnál odafigyelni, hogy lehetőleg ne hiányból fakadó élményhajhászás legyen belőle, mert az idővel kimerít.

Amikor a lélek elfárad, a lélekerő jelentősen leapad, akkor jön az AGGODALOM, ami aztán tovább emészti életenergia-tartalékainkat. Ebben az állapotban már nem tudunk igazán jelen lenni az életnek, inkább csak küzdünk a túlélésünkért, miközben gyakran tehetetlennek érezzük magunkat. Vagy félünk, mert nem tudjuk, holnap mi lesz, vagy beleragadunk abba a meggyőződésbe, hogy ugyanaz fog történni, ami szokott. Ez egy beszűkült, és egyben figyelmeztető állapot.

Meg kell állnod, változtatnod kell a nézőpontodon, az életmódodon; tenned kell valamit magadért, különben felemészted magad!

Az ÁRTALOM állapota a legmélyebb szakasza ennek a pillérnek, de fontos szem előtt tartanunk, hogy még ezen belül is igen nagy különbségek lehetnek!

Talán nem is kell mondani, de azért a sarokpontok lerakása végett mégis ide tenném, hogy az ÁRTALOM állapotának a legmélyebb pontja az élet törvénye elleni vétek, vagyis a gyilkosság (az öngyilkosság is!), s akár ezen belül, vagy ezen kívül a pszichopátia, ami ebből a nézőpontból egy olyan, bántalmakkal és borzalmakkal súlyosan halmozott, megkövült lélek-állapot, ahonnan már egyáltalán nem képes az egyén kapcsolódni önnön forrásához, lelkének a magjához, ami mindannyiunkban a szeretet és a bizalom.

Ugyanakkor ÁRTALOM állapotába süllyedünk akkor is, amikor valaki máson vezetjük le a rosszat, amit kaptunk, és amivel nem tudunk mit kezdeni. Ez egyfajta automatikus "biztonsági szelep" a lelkünkön, a lélek végső próbálkozása, hogy egy kicsit felkönnyüljön: mások lealázásával többnek érezzük magunkat, vagy legalábbis kieresztjük a már viselhetetlenül feszítő gőzt. Ez is egy nagyon emberi működés, a kiegyenlítődés automata módja, ami akkor történik meg, amikor már nincs más út, és – akár csak az adott pillanatban – nincs elég tudatosság.

A meditációs és relaxációs technikák általánosan igen jó hatással tudnak lenni ennek a lélek-pillérnek az állapotára – sok más egyéb jótékony hatás mellett. Főleg, ha kitartóan gyakorolunk, és türelemmel kivárjuk, amíg megmutatkoznak és kirezegnek nyugtalan lelki tartalmaink.

Itt szeretném behozni az idő dimenzióját, és hangsúlyozni a rendszeresség és következetesség jelentőségét.

Abból a szempontból is, hogy a lélekállapotod beazonosításához érdemes azt is figyelembe venned, milyen gyakran érzékelsz magadon egyfajta állapotot, illetve az életed hány területén. Ahhoz, hogy igazán lélekállapot-romlásról beszéljünk, "nem elég" néhány megbillent pillanat. Továbbá – különösen, ha felismertük, hogy voltunk már ÁRTALOM állapotában – fontos magunkkal szemben irgalmat tanúsítani, mert a megbocsájtás szerves része az emelkedési és gyógyulási folyamatnak. Tudatosítsd, hogy ez egy teljesen általános lelki automatizmus, egy nagyon emberi működés, még akkor is, ha ilyenkor némiképp elszigetelődünk az emberségességünktől. Ami történt, megtörtént. Akkor és ott csak így ment. Egészen biztosan megvolt rá az érthető okod, maximum nem látod még minden elemét. Változtatni a jövőn tudsz, mégpedig ebből a pillanatból kiindulva, amikor is felismerted a helyzetedet és az állapotodat. Itt van a lehetőség számodra, hogy változtass. Mostantól figyelmet fordíthatsz a saját belsődre, dönthetsz úgy, hogy több időt szánsz a belső és külső állapotaid jobbá tételére.

HATALOM pillér

Erre a szóra annyi negatív élmény rakódott az elmúlt évezredek során, hogy elsőre talán megdöbbentő, miként kerülhet ez ide, a lélek minőségeinek alapvető pillérei közé.

Ezért mielőtt kifejteném, álljunk meg egy pillanatra, és keressük meg magunkban a szándékot, hogy leválasztunk minden megfigyelést, ítéletet és elképzelést, ami a szóval kapcsolatban a rendszerünkben van; s lehántolunk, lecsorgatunk, elpárologtatunk róla minden olyan érzelmi tartalmat, amit életünk során ehhez a szóhoz kötöttünk. Mindezek a hatalmaskodás, hatalommal való visszaélés, stb. fogalmakhoz tartoznak, tegyük őket át oda!

A HATALOM, mint alapvető lélekpillér, önmagában annyit jelent, hogy hatással vagyok a többi emberre.

Ez törvény. A létezésemmel egyetemben megvan a helyem és szerepem is az egészben, amire az első pillanattól kezdve az utolsóig, akarva-akaratlanul hatok. Elsősorban azzal, amit és ahogyan cselekszem illetve megnyilvánulok, de hatok a nemcselekvésemmel is, adott esetben hiányokat idézhetek például elő. A puszta jelenlétünkkel is hatunk egymásra, mégpedig a lélekállapotunk rezgési minősége szerint; emiatt (is) van, hogy bizonyos embereknek a közelsége kellemes lehet számunkra, míg másoké kellemetlen.

A HATALOM lélekpillére is sokféle minőséget felvehet, a feltétel nélküli szeretet sugárzó tisztaságától indulva, az uradalommá torzult állapotokig, amikor már annyit bántottak, hogy több bántást nem viselek el, ezért inkább görcsösen irányítani igyekszem mindent és mindenkit.

HATALOM – BIRODALOM – URADALOM megnevezésekkel érzékeltethetjük az állapotait.

A HATALOM tiszta állapota az ÉN fényének akadálytalan kiáradása. Nem akarok semmit, egyszerűen szeretnék adni másoknak, hozzátenni a világhoz, s nem azért, hogy többnek érezzem magam, hanem elvárás nélkül, belső teljességemből fakadóan. Egyszerűen teszem a dolgom, vagy csak jelen vagyok, és megtörténik az, hogy mások lelkére is jó hatással vagyok.

BIRODALOM lélekállapotban – szerencsés esetben egy kis időre – azzal azonosítom magam, ami hozzám tartozik, legyen az képesség vagy elért siker, szerepek vagy pozíciók, akár tárgyak. Birodalom-megélést adhat minden olyan általam eddig elért dolog felidézése – főleg másoknak való elmesélése –, amitől ÉN többnek, értékesebbnek vagy különlegesnek érzem magam. Ez egy nagyon színes és változatos lélekállapot, és mielőtt beszűkítenénk az általánosan rossznak bélyegzett alsóbb állapotára, amikor az egyén beleragad az általa birtokolt anyagi dolgokhoz való ragaszkodásba, szeretném hangsúlyozni, hogy a birodalom állapota alapvetően építi a lelket. Ez a saját belső egyediségem külvilágban is megnyilvánuló részeredményeinek gyűjtőhelye. Arra érdemes ennél az állapotnál figyelemmel lenni, hogy ne betonozzam magam körbe az elért dolgaimmal, hanem maradjak nyitott a változásra, és találjam meg a hajtóerőt, ami ismét valami új létrehozására sarkall.

Az URADALOM állapota ezen a főpilléren már egy jelentősen legyengült állapot. Amikor túl sokat sérültem, és többet már nem tudok elviselni, megjelenik egyfajta belső feszítés, hogy én uralkodjak a dolgokon, én kerekedjek felül erőnek erejével, miközben egyre kevésbé tudok figyelni a másik emberre. Ez az állapot is széles skálán mozoghat, de az irányításhoz illetve irányítottsághoz való viszonyomban domborodik ki leginkább. Alapvetően irányítási kényszer.

Ha a HATALOM-pillér tiszta állapotát szeretnéd megérezni és erősíteni magadban, gondolj egy csecsemőre. (Az élettapasztalatokkal kimunkált, tudatos felnőtt HATALOM-áradása ugyan nem teljesen ugyanaz, de ez most nem lényeges.) Egy csecsemő nem akar semmit (ösztönkésztetésű szükségletkielégítés működik még csak nála), egyszerűen VAN. Lelke még nagyon tisztán árad, ezért a legtöbb ember megérintődik általa, s ezen a megérintődésen keresztül általában kellemes gondolatok, emlékek, érzések aktivizálódnak a lényükben. Egy csecsemő általában jó hatással van a körülötte lévő emberekre, s teszi ezt óriási és tiszta hatalommal.

Egyébiránt azért tud ez megtörténni, mert a szeretet és az egység – vagy azonosság – (tudattalan) emléke mindannyiunkban a legelemibb alaprezgés, és ez mindig ott van a lelkünk magjában. Akkor is, ha esetleg az életutunkon összegyűjtött nehéz tapasztalások miatt éppen nem kapcsolódunk hozzá, hanem a "peremvidék" csatákban megszaggatott, viharvert bástyafalain üldögélünk...

Az út önMAGUNKHOZ befelé vezet. Lehet, hogy elcsépeltnek érződik ez a mondat, de talán most már TE is mélyebben érted.

További összefüggések

Ezeknek a fő tengelyeknek a minősége, vagyis állapota egyrészt szoros kölcsönhatásban áll egymással, másrészt meghatározza azt is, hogy milyen minőségű lélekállapotokat vagyok képes elérni.

Ha például sérült a bizalmam, olyan mértékben, hogy már torzult állapotban van ez a pillér, akkor szinte biztos, hogy a nyugalom-pilléren is az izgalom vagy az aggodalom állapotai között fogok mozogni, talán néha az ártalomba is belecsúszok, s ilyenkor a hatalom-pilléren is az uradalom állapotát fogom tudni leginkább élni. Vagy fordítva is igaz, ha észreveszem magamon, hogy uradalom minőségben működök kifelé, vagy gyakran az aggodalom állapotát élem, akkor biztosan fogok találni a lelkem belsejében valami olyan múltbéli eseményt (méginkább esemény-láncolatot), ahol sérült a bizalmam.

Torzult bizalommal pedig nehezen fogok tudni valódi szorgalmat megélni, inkább csak buzgalom, szolgalom (amiben benne foglaltatik egyfajta szolgaiság) vagy fáradalom minőségekben cselekszem; ahogyan a diadalom állapota helyett vigadalom lesz a "jutalmam", nyugodalom helyett pedig inkább az unalom köszön rám.

Ugyanakkor vannak bizonyos minőségek, amik – egyfajta felfelé kapaszkodóként – az alsóbb állapotokból is megélhetőek. Ilyen például a BIRODALOM, az IZGALOM – ezekről már esett szó –, de ilyen az IRGALOM, vagy az OLTALOM is.

(Ezeket itt nem fejtem ki, bízva abban, szép, magyar szavaink megfelelően kifejezőek önmagukban is ahhoz, hogy megérezd a minőségüket és erejüket. A teljes elem-alom skála részletesen megtalálható a Megértés Táblázatában.)

A SZENVtest

Van egy általánosan tapasztalható jelenség az emberi lény rendszerében, amire szeretnék még itt, az alapok bemutatásánál külön kitérni.

Ez a SZENV, vagy SZENVTEST, amit néhányan fájdalomtestnek is hívnak, bár ez utóbbi megnevezés véleményem szerint megtévesztő, és szűkebb tartományt vélek feltételezni általa, mint ami a megfigyeléseim és összegzéseim alapján valóságnak látszik. (*Ezzel a kifejezéssel is először a Megértés Táblázatában találkoztam, de sejtig hatolóan belém ivódott.)

A SZENV a SZENV-edély és a SZENV-edés szó alapjára is utal, érzékeltetve egyrészt széles spektrumát, másrészt elemi erejét. Jelenleg úgy tűnik, mindenkinek van szenvteste, kinek kisebb, kinek nagyobb kiterjedésű; egyeseknek főleg negatív érzelmekkel telített, másoknak pozitívval. Leggyakrabban ezt érzékeljük a másikban, amikor arról beszélünk, hogy rokonSZENVes, vagy ellenSZENVes az illető, de mi ez valójában?

Normális esetben, amikor jelen van a lélekben egy érzés, meg tudjuk élni azt – azaz elfogadással átadjuk magunkat neki –, valamint odafordítjuk a figyelmünket, esetleg értelmezzük is, minek következtében a "helyére kerül". Sokan úgy mondják, elmúlik, és az érzelmi töltés tényleg kirezeg a lélekből, de igazából ha megéltük és értelemmel is átitattuk az adott érzelmet (lélek és szellem terület együttes munkája), akkor egész lényünk építőkövévé válik. Valójában ez az érzelmek lényege, s valahol mindannyian azért születtünk erre a világra, hogy ezeket a megérlelt élményeket begyűjtsük.

Igen ám, de sokszor adódik olyan is, amikor nem vagyok igazán a lelkemben, vagy ha ott is vagyok, nem tudok egy adott érzelmet a maga teljességében megélni. Történik ez vagy mert nincs hozzá elég lélek-erőm, vagy mert a személyiség-fejlettségem tölcsére túl szűk hozzá (lásd SZEMÉLY rész), vagy esetleg nem értem, mi történik velem éppen, miközben alaposan belekeveredek egy érzelmi viharba. Ilyenkor lép életbe – mintegy másodlagos védelmi protokoll – a szenvtest. A megdolgozatlan (adott pillanatban feldolgozhatatlan) érzelmi energia kilökődik mind a lélek mind a szellem energiamezejéből, s a test körüli energiamezőkben (az auránkban) landol. (Minden érzelem elemi erejű energia, és ha nem így történne, az a többlet-töltés, amit nem bír el a rendszerünk, kárt tehetne az idegrendszerünkben.)

Legyenek akár "elfojtva", akár "lehasítva", akár "árnyékban", ezeket a felgyűlt, meg nem élt vagy meg nem értett érzelmeket nevezzük SZENV-nek, szenvtestnek.

Egy részük többé-kevésbé "zsákokba" – kifejezőbb szóval tapaszokba (*M.T.) – záródik, más részük egyfajta alap-kisugárzásként érezhetően is ott rezeg körülöttünk. Minél több érzelmet tudunk jól megélni és megérlelni, illetve minél több tapaszt tudunk feltárni és feloldani, annál tisztábban és akadálytalanabbul tud a lelkünk valódi, belső fénye kisugározni a másik ember felé. (Ezért is van, hogy a szellemi tanítók vagy megvilágosodott mesterek első ránézésre furcsán szenvtelennek tűnhetnek.)

Jó vagy rossz?

A SZENV kisugárzása tud nagyon pozitív hatással lenni másokra – lehet nagyon magával ragadó, megnyerő vagy felvillanyozó –, és a SZENV önmagában teljesen rendben van, része az Egyetemes Emberi Rendszernek. Attól, hogy valaki a szenvén keresztül is hat (az érzelmi energiáit kifelé is áramoltatja), még lehet tiszta a szándéka és a legfőbb jót szolgálóak a céljai. (Persze lehet manipulatív és önös is.)

Mégis, a másik ember szenve (ha csak onnan sugárzik), általában nem tud a lelked mélyéig elérni, így a hatása is hamar múlik. Másnap vagy harmadnap emlékszel még a felvillanyozó érzésekre, amiket megéltél a vele való találkozás vagy beszélgetés alatt, de az érzést már nehéz felébreszteni magadban. Ahhoz a közelében kell lenned újra, hogy újra rád ragadjanak az érzések.

Ha valakinek a lelki kisugárzása érint meg, az elsőre lehet akár majdnem észrevétlen, de ha nem találkozol vele soha többé, akkor is jó érzéssel telik meg a szíved, ha eszedbe jut. Hatása megmarad, mintegy szívedbe zárod. Ebből tudhatod, hogy valóban, lélek szinten is kapcsolódtál vele. (Persze ehhez neked is képesnek kell lenned beengedni szívedig egy kapcsolódást.)

Azt pedig, hogy ki mennyire megbízható, vagy milyenek a szándékai, sokkal biztosabban lemérheted a lélekállapotainak megfigyelésén, és a saját lelkedben lévő belső iránytűre hangolódva, mintsem azon, hogy mennyire SZENV-edély-ES vagy sem.

~~~~~~~

Lélek és elme

Az elme és a matéria teremtett világában minden igazság csak egy részecskéje a valódi egésznek, és legfeljebb is csak egy szubjektív nézőpontból igaz.

Nézzünk például egy híres filmben (Batman) elhangzott, az ottani kontextusban hatalmas erejű mondatot!

„Mindegy, mi van belül, csak az számít, mit teszel!”

 

Ha magamban igazán mélyre engedem ezt lehullani, akkor azt találom, hogy pontosan az ellenkezője is lehet igaz, csak a kontextuson kell változtatni.

Történetesen egy másik filmben, amiben – minő „véletlen” – , ugyanaz a színész játssza az egyik főszerepet, ez a mondat pontosan az ellenkezője szerint hangozhatna el, és kaphatna mélyen igazan rezgő értelmet:

„Mindegy, mit teszel, csak az számít, mi van belül!”

 

~~~~~~~

A lélek dimenziójában az elme támpontot veszít.

Értelemmel nem felfoghatóak, igazából nem leírhatóak az érzelmek.

Az érzelmeket csak érezni, átélni tudod,
és azt is csakis a Te egyedi színezetedben, a Te egyedi módodon.

Éppen ezért senkinek nincs joga sem megítélni, és főleg nem megkérdőjelezni a megéléseid létjogosultságát, az érzéseid jelen valóságát!
Valamiért EZ VAN veled. Legyenek azok bármilyen érthetetlenek a másik ember számára, vagy bármennyire túlzóak külső szemmel nézve, azt az egyet tényként kell kezelni, hogy valamiért ez az adott pillanatban a TE SAJÁT BELSŐ VALÓSÁGOD.

Minden esetben ebből érdemes kiindulni, és ezen a biztos alapon lehet elkezdeni feltárni az okokat, majd eljutni a feloldásokig.

~~~~~~~

 

Ha az elme elindul felfogni a felfoghatatlant, és szembe találja magát a részigazságok tengerével és azok visszatükröződéseivel (tehát az ellentmondások mentén a transzcendens valóság üresség-természetével), könnyen lehet, hogy támpontot veszít, és összezavarodik. Hiszen végeredményben minden csak illúzió "idelent", de ezt az értelmünkkel nem lehet jól megragadni, az értelem itt könnyen meghasonlik. Ilyenkor, ha a lélek túlságosan kirekesztett vagy megkövült (BORZALOM állapotok), a legmélyebb depressziótól az őrületen át az öngyilkosságig bármi lehetséges.

Lélek nélkül (a vele való kapcsolat nélkül) nincs igazi élet, minden értelmet veszíthet.

Ezért is nagyon fontos, hogy törődjünk a lelkünkkel, gyógyítsuk és óvjuk, tiszteljük és figyeljünk rá.

Magunkban és másokban is.

Egyedül a lélek, azon belül is a lélek magja, fénye, avagy a szeretetet adhat támpontot, irányt,
s mint egyfajta belső erkölcs, mutathatja az embernek az utat.

Akár a semmiből vagy a "pokolból" is, vissza az életbe; ami azonban már egy másfajta élet lesz, egy sokkal érzékenyebb, élőbb, igazabb.

Akik komoly lelki megrázkódtatásokból felálltak, jóval erősebbé és bölcsebbé váltak általa. Megéri a befektetett munka.

Lélekmag

Lélek-magunkban alapvető lélek-esszenciákat hozunk magunkkal,
amik az életet tápláló szeretet-energia szivárvány-színeit öltik magunkra a szívünkben.

Ezeket az esszenciákat mindannyian meg tudjuk találni belsőnkben, lényünk legmélyén, isteni teremtésünk valóságának szentélyében.

Ebben a belső szentélyben KIRÁLYOK vagy KIRÁLYNŐK vagyunk, és mégpedig a szépség és az igazság birtokosai.

Az öröm és a szeretet mesterei, az alázat és a bölcsesség művészei.

Tudjuk, hogy az életben vannak leckék, s lesznek is egészen addig, amíg a megértés és önmeghaladás útját járjuk. Ha az önmegvalósítás szakaszában tartunk, lesznek kihívások és feladatok. Lesznek falak, amiket le kell bontani magunkban, felismerni illuzórikus mivoltukat, s megtalálni önmagunkban azt a rezgést, amit ha magunkba tudunk fogadni, könnyűszerrel átsétálunk illuzió-falainkon, és megtaláljuk cselekvő-erőnket.

Minden sérelmet csakis azért vagyunk képesek sérelemként megélni, mert lelkünk mélyén ismerjük, milyen a JÓSÁG.

Minden szeretetlenségre csak azért tudunk fájdalommal reagálni, mert megdönthetetlen bizonyossággal tudjuk, mi a SZERETET.

És hatalmas dolgokat képesek vagyunk végrehajtani akkor, amikor HISZÜNK abban, hogy van remény.

Mindannyian ÉRZŐ LÉNYEK vagyunk.

Még néhány fénysugár

EGO

Ez egy igen divatos kifejezés manapság, így néhány gondolat erejéig szeretnék erre is kitérni. Hogyan van ez a hármasság rendszerében?

A lélek mélyén és a valódi ÉN-ben rejlő nemes minőségek mindannyiunk számára becsesek és értékesek, s mivel a tökéletesedés útját járjuk (akár tudatában vagyunk ennek, akár nem), igyekszünk ehhez közelíteni magunkat. Ugyanakkor az emberi lélek fentebb megismert állapotrendszerét nem ismerve nehéz mit kezdeni azokkal a megnyilvánulásokkal, amik ettől a tiszta ÉN-minőségtől távolabb, látszólag ezen kívül esve születnek. Gyártottunk hát egy mumust, és démonizálva az emberi lélekállapotok alacsonyabb minőségeiből fakadó késztetéseket vagy megnyilvánulásokat, igyekszünk azt magunkon kívül helyezni: Ez az EGO, (ez nem is ÉN vagyok!).

A csapda sokaknál itt zárul be végleg. Hiszen hogyan tudnál felemelni, feloldani vagy felfényesíteni a lényednek egy olyan elemét, amit igyekszel magadtól eltagadni? Ez lehetetlen, s minden próbálkozás közelebb visz a belső meghasonlottsághoz. EGO, mint emberi rész-elem nem létezik, csak alacsony energiájú lélek-állapotokból fakadó viselkedésminták léteznek, meg (zárványokba rakódott) lelki sérülések léteznek, amik időnként kiárasztják a tartalmukat azért, hogy végre észrevedd, és foglalkozz velük. Mert ezeket kizárólag úgy tudod "megszüntetni" (a lényed értékes építőkövévé érlelni), ha feléjük fordulsz, szeretettel és nyitott kíváncsisággal megkeresed, milyen szükségleted nem teljesült, vagy milyen alapvető emberi jogod sérült egy adott pillanatban, majd itt és most megengeded az ezzel kapcsolatos diszharmonikus érzéseknek, hogy a lelked terében, tudatosságod és megértésed fényével átitatva átalakuljanak egy olyan elfogadható tapasztalássá, amit már magadba tudsz ölelni, a múltad ezzel kapcsolatos teljes történésláncolatával együtt. Ezután pedig megkeresheted a lelked valódi magjában azt az ősi bizalmat, ahonnan erő meríthető a továbblépéshez, és annak a gondolatnak a napról napra egyre erősebb érzelmi átitatásához, hogy LEHET MÁSHOGY A JÖVŐBEN.

A lélektudatosság ébredése

Azt is mondják, globálisan a gyermekek korát éljük. Ez elsősorban nem az értelmességünk vagy a tudatosságunk fejlesztésének szükségességére utal, hanem arra, hogy a lelkünk nincs megérve, megérlelve. Egymás haját húzogató, saját hiányaink betöltése okán hisztisen követelőző és másokon áttaposó állapotban rekedtünk, esetleg a még több lelki sérülés és energia-hiány miatt teljesen magunkra záródtunk. Nem is csoda, hiszen az elmúlt sok-sok ezer évben a hanyatlás idejét járta a Föld, a Zodiákus leszálló ágán nemrégiben (2012) értünk el a végső mélypontot. Annyit bántottuk egymást ezidő alatt, hogy azt is mondhatnám, bőven van okunk síró óvodásnak lenni. Ugyanakkor a holtponton – mondhatni – átestünk már, és érdemes ráébrednünk, hogy valójában minden itt hever körülöttünk (vagy bennünk), ami szükséges.

Az oktatási rendszer szidalmazásának van ugyan alapja, de arra érdemesebb figyelni, hogy micsoda információs szabadság van, és ha egy lelket valami érdekel, könnyedén megtalálja a módját, hogy tájékozódjon. A kormányokat is lehet bírálni, de megvan a szabadságunk, hogy a világ bármely pontján élhetünk. Közel sem tökéletes a világ, sőt! De a figyelmed is energia, nem csak az érzéseid. A figy-ELEM szellemi energia. Ahova fordítod, azt táplálod általa.

A lélektudatosság emelése a cél, majd az érzelmi tisztulás és gyógyulás egyéni szinten; ez fogja meghozni a jobb és szebb világot, amit mindannyian vágyunk. Ha magadat megváltod és feltöltöd, egyre élhetőbb színben fogod látni a külvilágot is, és tudsz majd másoknak is könnyedén, erőlködés nélkül segíteni; így olyan kapcsolódások jönnek létre, amik valóban építőek.

Egyre többen dolgozunk azért, hogy ez megvalósuljon. A lelkünkre szükséges ráébrednünk, nem a tudatunkra.

A mély-önismereti út

Minél többször élsz meg kellemesebb állapotokat, annál biztosabb lehetsz benne, hogy a lelked tisztul és épül, lélekerőd gyarapodik, lényed egyre érettebbé válik. Ezen kívül minden más valójában hanyatlás, akkor is, ha állandósult rossznak vagy stagnálásnak látszik, mert az idő dimenzióját is figyelembe véve minden nappal távolabb kerülsz a benned rejlő potenciál kibontakoztatásának lehetőségétől. Ugyanakkor elindulni egy igazán mély önismereti úton, belevágni egy átfogó tisztulási és gyógyulási folyamatba nagy elszántságot és bátorságot igényel.

Az egyensúly az, ami itt is nagyon fontos! Ha tele van az eddigi életutad nehézségekkel és sikertelenség-megélésekkel, és valódi, lelki szintű gyógyulást keresel, készen kell állnod arra (és itt a szándék megléte a hangsúlyos), hogy egy kis időre a kellemetlenebb érzéseket is be kell engedned a lelkedbe, és lehetnek kicsit nehezebb napok. Emellett viszont mindig időt kell adnod magadnak arra, hogy felkönnyülj és feltöltődj, megszokd mindig az új és még újabb állapotot, majd elindulj valami olyan, lélekből fakadó vonzalmad megvalósítása felé is, amit eddig csak dédelgettél. Azután, ha már újra érzed hozzá az erőt, nekikezdesz egy újabb lelki nehézség felfejtésének. Ha így haladsz, biztos lehetsz benne, hogy hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre érezni fogod, ez a munka nagyon megéri.

Kívánom, hogy alakuljon minden szíved szerint!

Ezzel a lélekről szóló résznek a végéhez értél.
(Ha kérdésed van, tekerj az oldal aljára.)

Ha élmény alapon is elmélyülnél a témában, vagy úgy érzed, egyedi útmutatást szeretnél,
ajánlom figyelmedbe az alábbi lehetőségeket.

Tovább léphetsz a SZEMÉLY bemutatásához.

Az oldalon található tartalmat folyamatosan bővítem.

Ha értesülni szeretnél a kiegészítésekről, legfrissebb írásokról,
kövesd a Pszichologika FaceBook oldalát: